Újraindítjuk blogunkat
A korábbi címünkről elköltözve újraindítjuk blogunkat.
Személyes, családi és hitünkkel kapcsolatos témákban tervezünk írni a jövőben.
A böjtről és Isten szabadításáról
Kissé félve kezdek a bizonyságtételembe. Szeretném előre kiemelni, hogy két fogalmat nem akarok összemosni: a fogyókúra és a böjt fogalmát. Bár külsőre mindkettő az étkezés valamilyen korlátozását jelenti, de mégis egész másról van szó. Mert amíg a fogyókúra biológiai, testi célokat tűz ki, addig a böjt az Istennel való kapcsolat megújításának, megerősítésének egy eszköze. Folytatás
Jün testvér: Élő víz
Jün testvér: A Mennyei ember című könyve nagyon megrázó oldvasmány volt a számomra. Hallottam már bizonyos információkat a kínai hívőkről, üldözésekről, az evangélium terjedéséről. De ez a könyv első kézből, Jün testvér (szó szerint!) saját bőrén megtapasztalt élményekről szól. Ez a könyv jelenleg nem kapható, de ha mégis hozzá tudsz jutni, ajánlom figyelmedbe. Folytatás
A Gyülekezetről
Az elmúlt néhány bejegyzésem – úgy gondolom – felkavarta a kedélyeket. Legalábbis azok érzéseit, akik támadva érezték magukat. Pedig a célom nem a támadás, az ellenségeskedés volt, hanem a – hitem szerint – Istentől kapott igei látásom megosztása. Úgy gondolom, még egy esélyt kell adnom a félreértések tisztázására.
Teszem ezt azért, mert szeretnék szolgálni azon testvéreim felé, akik hagyják ezt. Folytatás
Ki érti a halált?
Családunk kedves barátja, Veres Tamás beleegyezését adta, hogy idézzem nagyon frappáns bemutatkozását az iwiw-ről.
Engedélyezős levelében sajnálkozva mondta el, hogy szerinte baj van ezzel a szöveggel. Pontosan idézem a szavait: Folytatás
Alvó állapotból Krisztus ragyogásába
Engem is felrázott az Úr, és én is mélységesen bánkódtam azokért az időkért, és tettekért, amit nem az Úrért és az Úrral tettem. (Azért volt ilyen, hála Neki.) De soha többé nem szeretnék aludni. Félek ugyan tőle nagyon – ismerve óemberem -, hogy újból elaltatom magam, vagy elaltat a sátán a hazugságaival. De aztán mégis tudatosul bennem az Ő jelenléte, az Ő ereje, ami hatalmasabb, mint a meghalt óemberem (mert kegyetlen döfést adtam neki, és fogok is), hatalmasabb, mint a sátán. És Ő bennem él, és szeretném ha minél láthatóbbá válna bennem az Úr dicsősége. És megtelek reménységgel, mert Neki adtam át az összes szennyesemmel együtt az életem irányítását, az ő uralma alá rendeltem magam, ezért Ő őriz engem az örök életre. És ezt a borzongató, csoda jó együttjárást soha nem szeretném elveszíteni. Csakis így szeretnék ezentúl Jézussal járni.
Lehetek tanítvány?
Én nagyon szeretnék tanítvány lenni, ott lenni Jézus nyomában szüntelen, a közelében, rászegezni a tekintetem, és csak inni, inni a szavait. Nagyon vágyom erre.
De ennek nagy ára van. És már én kész vagyok mindent feladni azért, hogy Jézussal lehessek, hogy ő taníthasson. Már kész vagyok magam alávetni az Ő tekintélyének, engedelmesen megcselekedni az Ő parancsolatait, kéréseit, tudva azt, hogy ő nem kér többet, mint amit adni tudok. De amit adott, azt én szeretném neki százszorosan visszaadni. Tegyél engem alkalmassá erre, Uram! Folytatás
János után szabadon
Az elmúlt néhány hétben elég keveset sikerült blogolnom. De nem mentegetőzni akarok, csak az okokat keresem.
Úgy gondolom, nagyon jó célt tűztem ki magam elé azzal, hogy János evangéliuma alapján olvassam a Bibliát, és a gondolataimat megosszam az olvasóimmal. Ez azonban – utólag látom – eléggé elvette a szabadságomat, hogy más, aktuális megtapasztalásaimról írjak. Ez azonban nincs jól így. A célomat nem kidobva, csupán a “kényszert” félretéve fogok a továbbiakban blogolni.
Tanítvánnyá lenni – Jn 1,35-52
Jézus korában nem volt televízió, nem volt híradó, nem voltak celeb műsorok. De Jézus mégis ismert volt a korabeli zsidóság széles rétege számára. Na nem személyes ismeretségre kell gondolni, de azért mégis volt valamilyen ismeret. A következők egyre közelebbi ismeretséget jelentenek: Folytatás


































